Közhelyes és szar, de október lett, megemlékezek róla én is. Tulajdonképpen nekem ez nem úgy jött, hogy óó, de jó, stb., sokkal inkább, ahh, 09 helyett már 10-et írunk. A szeptember marha gyorsan elszelelt, egy részt azt érzem, hogy tényleg elrohant, és annyi minden történt, hogy a fejemet sem tudtam kapkodni, más részt pedig alig emlékszem. De nem panaszkodom, tetszett.
Más felől pedig most gondolok bele, hogy azon gondolkodtam rengeteget nyáron, hogy nem vettek fel Pestre, nem lesz annyi új ember körülöttem, pedig annyira szerettem volna. Most viszont örülök, mert mégis így alakult: az egyetem által is sok embert megismertem, illetve a telekomos történet miatt is. Tulajdonképpen ez utóbbi társaságot sokkal jobban bírom, mint az egyetemi csoportomat, remélem valamiképp megmarad a kompánia a későbbiekben is :) A csapatépítő részegedés már tervben van, szóval jó úton haladunk :) Mindezáltal pedig reménykedem, hogy kiesek a nyugger életmódból is, jó lenne fordítani mindenen egy kicsit, valahogy nyitni a sok újdonság felé.
Holnap pedig vége a telekomos oktatásnak, ami abból a szempontból nem is baj, hogy kiégtem agyilag, túl sok az infó, és teljesen ki vagyok merülve testileg is, más felől viszont rettentően fognak hiányozni a hasfájós/sírós röhögések, és a dilinyós csoporttársak :)
Mára szerintem ennyi, emocionálisan túlcsordultam, de nem tudom szavakba önteni, mert már annyira fáradt vagyok, hogy mindenen röhögök. Fogok majd írni még érzelmesebb bejegyzéseket, de olyankor, amikor nem kávén és energiaitalon tengek a túlélés jegyében :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
What do you think? :)